Introduction week

Nagyon klassz volt az egész Intro week! Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, mindenki nyitott és barátkozik. Körbemutogatták az egyetemi épületek egy részét (olyan rengeteg van belőlük! :O simán nagyobb, mint egy falu), a hatalmas egyetemi parkot, ahol tavasszal valamilyen ivós-átúszós versenyt rendeznek minden évben a kampuszok között, és muszáj majd eljönnünk és megnéznünk ;), hallgattunk minden féle okos előadásokat az oktatási rendszerről, vizsgákról, osztályozásról (hetes skála van, és a -2 a legrosszabb), a dánokról is meséltek nekünk, hogy kis maguknak való emberek, elég zárkózottak, nincs az az isten, hogy pl buszon valaki más mellé üljenek, és belemásszanak a másik intim szférájába, de ha segítséget kérnek tőlük, mosolyognak és boldogan segítenek. Persze ki kellett töltenünk pár hivatalos papírt is, ittartózkodási engedélyt kellett igényelni, meg ilyesmi sablon dolgok. A hét közepén már az ASB (Aarhus School of Business) épületében voltak a programok, én is ott fogom a mindennapjaimat tölteni az elkövetkező fél évben. Szerdán béreltem bicajt! :) Természetesen minden este buli volt a Student House-ban, csütörtökön 7 csoportba osztottak minket (kb 15-20 fős csopik voltak, csak hogy érzékeltessem, egész sokan vagyunk) és külön ment el mindenki más programra. Az én csoportvezetőim kínai étterembe vittek minket, ahol jól teleettük magunkat, aztán pedig bowlingozni voltunk. :) Életem első bowlingja volt, amit sokan nem akartak elhinni, mert szerényen szólva is iszonat jól játszottam! :D Igen, kezdők szerencséje. ;) Ugyanis a második körben már visszacsúsztam középmezőnybe, az első játékot meg torony magasan vezettem nagyon sokáig, a több éve játszó srác meg csapkodott meg káromkodott össze-vissza, hogy ez nem lehet, hogy megverem. Utána minden csoport a Klubben nevű helyen találkozott, ami egy olyan szórakozóhely a suli alagsorában, mint a Közgáz Mori, és fergeteges partyval zártuk az estét.

A hét utolsó napjára már nem volt szerencsére semmilyen előadás, hanem tárgyfelvételt/ cserét lehetett intézni, akinek még problémája volt vele. Hát nekem természetesen volt! Mentem is, mert amiket korábban választottam, az egyiket nem engedték felvenni (előtanulmányi hiányok miatt), egy másik pedig ütközött egy harmadikkal. Még otthon kinéztem 2-3 lehetséges tárgyat, hogy mit szeretnék helyettük választani, és legyen miből döntenem, ha azok között is van ilyen előtanulmányos. Sikerült is megegyeznem az ügyintéző csajjal, hogy melyiket szeretném, csak azon problémázott, hogy azt először az otthoni egyetemmel jóvá kell hagyatnom, hogy ők majd elfogadják azt a tárgyat. Egyrészt, választhatónak mindent elfogad a Corvinus, másrészt pedig van annyi sütnivalóm, hogy olyan tárgyakat vegyek fel, ami kapcsolódik a tanulmányaimhoz. Szóval először hivatalosan e-mailezzem le a Corvinussal, ami eltart pár napig, aztán jöhetek vissza, hogy felvegyék nekem hivatalosan a tárgyakat, ja és hétfőn már kezdődik a tanítás. A mailemre azt válaszolta az Erasmusos koordinátor, hogy először a dán egyetemnek kell engedélyezni a tárgyfelvételt, ők csak utána hagyhatják jóvá… ááá… Végül kb kedd magasságába a K karos koordinátor írt nekem egy sort, hogy ő engedélyezi. Kemény menet volt! Utána újra mentem felvetetni a tárgyakat, mondták, hogy így már jó lesz, de az irodájuk annyira el van foglalva, hogy néhány napba beletelik, míg látni fogom a Campus Neten (itteni Neptun). Itt megjegyezném, hogy csak a következő hétvégére sikerült nekik végre mindent megcsinálniuk. Na, de visszatérve az eredeti sztorihoz, péntek délután volt, tárgyfelvételes bonyodalmak után elmentem két lánnyal az IKEAba. A világ végére kellett kibuszozni (nem, nem a kolim mellé, hanem egy másik irányba a világ másik vége felé), először ettünk egy nagy adag ebédet, aztán fogtuk a nagy sárga táskákat és hajrá! :) Rengeteg mindent kellett vennem, mert már egy hete a bőröndömből öltöztem, és igazán ki akartam már pakolni. Válfa, dobozok, irattartó, zuhanyzófüggöny, zuhanyzóba kilépő szőnyegecske, szemetes, pohár, műanyag ételes doboz, tükör, szekrénybe beakasztható ruhás-polcos valami (ugyanis a szekrényben csak egy rúd van, semmi más). És egy luxus termék is került a szatyromba: egy szerencsebambusz. :) Majd meg szakadtam, mire hazacipeltem. De olyan boldog voltam otthon, kicsomagoltam mindent, és elkezdtem pakolni. Végezetül elkezdett barátságossá változni a szobám!

Szombaton nagymosást tartottam, már nem sokáig húztam volna nélküle, és a felettem lakó magyar srác volt olyan jó fej, és eljött velem, megmutatta, hogy működnek a gépek (mert van olyan képernyője a mosógépnek, ami vagy 20 nyelvet tud – magyart is, de egy másik képernyője csak dánul írogat utasításokat). Délután még elmehettem velük kocsival kajás-nagybevásárlásra, vettem sok sok finomságot (kisütni való husokat, halrudat, sültkrumplit), mert már nagyon legyengültem a másfél hét alatt, csak szendvicseket ettem, kivéve 3 alkalmat, amikor főtt kaját. Ma kellett volna megérkeznie a lakótársamnak a lakásba, tökre vártam is, de nem jött. Lefeküdtem aludni éjfél körül, erre pár percen belül elkezdett a szomszéd gitározni! Én nem tudom, hogy gondolta ezt, hogy éjfélkor kezdi el… mert ha még mondjuk 10kor, és még mindig játszik, akkor az oké, de nem, ő most kezdi csak! Olyan hajnali 1 körül mindenféle zajra ébredtem. Megérkezett a lakótárs. Másnap ismerkedtem csak meg vele, eléggé ki volt akadva az utazása miatt, mert törölték a gépét és másik három járattal kellett jönnie az eredetihez képest. Martina, a spanyol csajszi, és Jesus, a spanyol srác együtt jöttek, egy egyetemről, meg egyébként is nagyon jó barátok. Mind a ketten nagyon jó fejek, végre nem csak nem vagyok egyedül, hanem a lehető legjobb lakótársam lett Martina személyében! :) Vasárnap elkísértem őket az IKEAba, meg jött velünk még egy spanyol lány, aki szintén nagyon aranyos. Este közös vacsizás volt nálunk, én csináltam tojásrántottát, aminek mindenki nagyon örült.

Megérkezés utáni első hétvége

Ez már több hete volt, egészen pontosan január 21-22-23.
Pénteken nézegettem a google maps-et, hogy mégis merre kéne elindulnom, hol van buszmegálló, mi merre megy... A papír térképemre nem nagyon alapozhattam, uyganis azon se busz nincs bejelölve (kisebbik probléma), de én se vagyok rajta a hiper szuper szoci külvárosi kolimmal.
Eltelt egy kis időbe, míg összeszedtem magam, és felkerekedtem, hogy lesz, ami lesz, én akkor is bemegyek a belvárosba. Már szépen el is gondoltam magamban míg kisétáltam a buszhoz, hogy akárki is lesz majd a buszmegállóban, összehaverkodok vele. Odaértem, két csajszi nézegette bőszen a menetrendes táblát. Londoniak, és aznap érkeztek, mindenről még kevesebb fogalmuk volt, mint nekem. Együtt felszálltunk a buszra, ami jött, mentünk és mentünk és mentünk, aztán egyre civilizáltabb környezetbe értünk (juhúúúúú), mikor már szimpi volt a dolog, leszálltunk. Rögtön egy bankban kezdtünk, váltottam dán koronára (már van néhány érme, amit egyből felismerek, nem kell bogarászni rajta, hogy mennyit is ér! :D), utánam be is zártak... hopp, 4 óra. Sétáltunk minden felé, Aarhuson keresztül folyik egy kis folyó, aminek a partja tele van vendéglőkkel és pub-okkal. Nagyon finomat ettünk, egykis pihi után tovább is indultunk. Felderítettünk még pár helyet, vettünk 10 alkalmas busz jegyet (ami elég húzós, de az egy alkalmi egyenesen megkopasztás!), aztán hazafelé leszálltunk a buszról, mikor megláttunk egy csúnya kis supermarket-et, mert az angoloknak még abszolút semmi kajájuk nem volt otthon. Egész szépen bevásároltak, majd meg szakadtak a szatyroktól, én csak gyümölcslét vettem, ami szintén nem a pehelysúly kategória. Mire visszaértünk a buszmegállóba, elkezdett esni az eső, és elég hideg is volt... a tábla szerint meg épp lekéstük, a következő fél óra múlva jön. Kitalálták, hogy sétáljunk! :S Kicsit bizonytalankodtam, dög sötétben, esőben a csúnya gettóban sétálni, nem éppen az, amire vágytam. De megnyugtattak, hogy ők Londoniak!!! és ez azt jelenti, hogy nem kell félnem, hozzá vannak ők szokva az ilyesmihez (az esővel együtt ugye). Elindultunk...követtük a buszmegállókat. Marha sokat mentünk. Egyre jobben esett. Egy negyed órás eltévedéssel (én modtam, hogy forduljunk be jobbra, de az egyik csaj sokkal okosabb volt, és mondta, hogy nem... aztán a következő 3 buszmegálló után csak kiderült, hogy nekem volt igazam, és hátra arc) végül csak hazaértünk, már nem emlékszem, olyan 1-1,5 órás sétát tudtunk le.
Szombaton nem siettem el a felkelést, délután pedig elmentem a Student House-ba. Dán filmvetítést szerveztek a nagyon jófej "ESN-esek, vagy mentorok", vagy nem tudom, hogy hívjam őket, de remélem értitek. :) Igazi művészfilm volt, világ vége hangulattal, 4 lecsúszott lány életéről, angol felirattal (an O gol O fel O ira O t  -> csak illusztrálnám, az előttem ülők fejét, és hogy miből mennyit láttam, 180 fokos kilengéssel). Utána átmentünk egy nagy terembe, ahol először duma party, aztán koncert volt. :) Ez már jobban tetszett. :) Éjfélkor jött az utolsó busz, úgyhogy kénytelen voltam hazamenni, a többiek még bementek a belvárosba bulizni. => gyorsan kell egy bicaj, hogy én is tovább maradhassak!!!
Vasárnap múzeumlátogatás volt a program, szintén a Student House szervezésében. 3-ba is ellátogattunk, amiből az első szinte semmi sem volt, de a másik kettő igazán nagyon nagyon jó volt! :) Facebookon vannak képek róla. ;) Este megint party volt, amiről szintén éjfélkor le kellett lépnem. :( => bicaj!!!!!

Újabb sorry... de most jön a pótlás!

Nem igazán így terveztem ezt a blogozást, hogy mindig csak a fejemben gondolok rá, hogy írni kéne, aztán mikor végre otthon vagyok, és a gép előtt ülök, akkor valami mást csinálok.

Tényleg nagyon sajnálom, meg mindenkitől bocsánat, igyekszem behozni a lemaradásokat!

Megérkezés

Szerda reggel még vizsgáztam, aztán rohantam haza pakolni, gyorsan venni még egy-két hasznos dolgot (pl még egy polár pulcsi -abból sosem elég... mégiscsak tél van és Dánia az úticél). A pakolás végül jó sokáig elhúzódott, és a bőröndre rá kellett ülni, hogy be lehessen csukni. Csütörtökön 4kor kelés, negyed 6kor már apuval és Tibivel robogtunk a reptérre. A repülő még fel sem szállt, az eső viszont már elkezdett esni. Később a felhők felett már minden gyönyörű volt, csak úgy szikrázott a nap, és nagyon odatette magát, hogy ne hagyjon aludni, de én ügyesebb voltam. Koppenhágába tök időben megérkeztem, de várnom kellett majdnem másfél órát a vonatra, hogy tovább mehessek. Nem mertem a korábi vonatra venni a jegyet (még decemberben), hátha késik a gép és nem érem el. Így inkább szépen leültem, elhallgattam az érthetetlen dán beszélgetéseket, és egy 5 év körüli kisfiú játszadozását, aki nagyokat kiabált a váróban, minden zengett tőle, de nagyon aranyos volt.
A vonatra felpattantam, kíváncsian nézegettem a tájat. Itt is elég durva belvíz van ám. A 4 órás út a végére már eléggé betett, úgy fájt már mindenem, alig bírtam ülni. A kijáratnál várt rám az "Aarhus pick-up service" egy kedves csaj személyében, aki mondta, hogy marha nagy mázlim van, mert csak neki van kocsija, úgyhogy mi most kényelmesen elfurikázunk a koliba, mindenki másnak busszal kell mennie. Nézelődtem jobbra-balra, mutogatta mi micsoda... első benyomásra "nice! tetszeni fog!"
A kolihoz érve elég nagy változások történtek. Skjolhoj kollegie. Borzalmasan csúnya! Mint egy lebontásra szánt szocialista lakótelep! Vagy valami annál is rondább! Körben ipartelephez hasonlít minden. OMG!!! A koli marha nagy alapterületű, tényleg, mint egy panelrengeteg. Csak sétáltunk és sétáltunk... mentünk a leghátsó részhez, a legutolsó épülethez. Hát ott lakok én. Egy két szobás lakásban, még minden üres, úgyhogy enyém volt a választási lehetőség (a kicsi szoba, vagy a 2-szeres belmagasságú, amit az ici-pici radiátor tuti nem fűt be, úgyhogy kizárt, hogy én ott vacogjak még a téli hónapokban), pici konyha (értsd: mosogató, mellette 10 cm pult, és 2 db főzőlap, se asztal, se szék, se mikro -hűtő van!), és a fürdőszoba, ami ááááá (kicsi helység, sárga lámpával, ami annyi fényt ad, hogy alig lehet észrevenni, hogy felkapcsolta az ember, a mosdó szélén pedig egy zuhanyzófej... na de az hova is tartozik? az csak úgy ott van, és semmi más? se fülke, se függöny, se zuhanytálca? NEM!). Aki hozott csajszi, gyorsan el is húzott, és nem tud semmit, mi hol van (pl bolt, mert csöppet éhes meg szomjas voltam du. 4kor, mert rég volt már a repcsin kapott szenya és 1 deci narancslé), vagy hogy honnét lesz net, vagy bármi. Kérdezzem meg a szomszédokat.
Oké. Egyedül maradtam. Totál egyedül. És minden nagyon nagyon csúnya! És olyan messze a civilizált élettől. Sokszor kellett nagy levegőt venni, aztán elindultam, sorban bekopogtam minden ajtón a lépcsőházban. Az uccsúból zaj szűrődött ki, magyar zaj! Bazi sokat kopogtam-dörömböltem, mire kinyitotta egy magyar srác. 4en laknak itt, van, aki már másfél éve, mind dolgoznak, 0 suli, és a "merre találok egy boltot?"-ra volt olyan kedves és segítőkész, hogy ez volt a válasz "Hááááát.... az mindenhol van.... úgy arra... vagy mindegy merre....izé.... csak menj.... majd találsz.... valamerre.... na szia!"
Elindultam, mindegy merre, csak történjen már valami! Próbáltam visszamenni arra, amerről a csajjal jöttünk kocsival. Találtam egy buszmegállót, legalább ez megvan, meg egy csúny "nem mondanám, hogy bolt"-ot. Mint egy arab zsibvásár. Tele fűszerekkel, ismeretlen kajákkal. Vettem pár doboz gyümölcslét, egy nagyon csúnya párizsit (a többi nem volt beazonosítható), de kenyér nem volt. Hazabaktattam, és visszamentem kopogni a magyarokhoz. Addigra már nagyon el voltam keseredve... Másik srác volt már csak otthon, aki gyorsan és nagyon megsajnált, úgyhogy felajánlotta, hogy 6 körül megy be a városba kocsival, elvisz, és mutat pár hasznos helyet (olcsó közért). Így is lett, bementem egy nagy szupermarketbe, rögtön megláttam egy paplant és párnát! Majdnem visítani tudtam! :) Már teljesen felkészültem rá, hogy a magammal hozott pici pokrócba bugyolálva, pulcsival a fejem alatt fogok a matracon aludni. Vettem rengeteg mindent, mert a lakás annyira üres..... hogy NAGYON! Mosogatószer, mosogatószivacs, törlőrongy, kéztörlő, törülköző, paplan, párna, ágyneműhuzat, lepedő, fogkrém, szappan, KENYÉR, keksz, ropi, ZSÖMLE, szemetes vödör, szemetes zacskó, wc papír... talán más már nem is fért a kosaramba. Megkaptam a magyarok routheréhez a kódot, hogy legyen netem, mert elvileg mindenkinak van kábellel, de valahogy nem akart működni. Így még este fb chaten sikerült ledumálni, hogy az egyik srácnak ma van a szülinapja, úgyhogy áthívott minden erasmusost a koliba, csak persze tök messzi szárnyba (igazából én vagyok a "tök messzi szárnyban", minden más közelebb van a civilizációhoz -és a buszmegállóhoz). Átmentem, és csak lestem, hogy milyen nagyon sokan vannak vagyunk! :) Rengeteg erasmusos, dumáltam jónéhány emberkével, találkoztam Nataliával, aki szintén Corvinusos, és Iringóval, aki romániai magyar, mindketten nagyon aranyosak. A társaság éjfél körül útnak indult a városba bulizni, én halál fáradt voltam, a 4 órás keléstől meg utazástól meg nem-evéstől, úgyhogy hazasétáltam, felhúztam az ágyneműhuzatokat és boldogan feküdtem bele az ágyamba. :)
A kezdeti rémület után, már láttam a fényt az alagút végén.

Sorry

Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam semmit. Az elején nehezen idult a dolog, aztán meg anniyra belelendült, hogy alig voltam itthon, amikor igen, akkor is kb csak aludtam.
Na de akkor lássuk is szépen sorjában az első Aarhusban töltött hetemet, mert tegnap volt pont egy hete, hogy megérkeztem. :)

Vizsgaidősuck

Lassan vége a vizsgaidőszaknak? Nem! Csak fogynak a vizsga időpontok!

Minden nap egyre többet gondolkozok azon, hogy miket kell majd összecsomagolnom, mi az, amit nagyon nem kéne itthon felejtenem, és hogy fog beférni az a sok pulcsi meg meleg ruha, hogy ne fagyjak majd meg.

Na de közben persze tanulás-tanulás-tanulás (és kutyázás)... végre lett pár sikerélményem, ami újra erőt ad, mert már épp kezdtem teljesen elveszíteni magamat. A következő hetem nagyon durva lesz. Nem tudná valaki elintézni, hogy idén ez a hét kimaradjon valahogy? Na! Légyszi!

Balázs & Móni Goodbye party

"Lassan eljön a nagy(on szomorú) nap, amikor Móni és Balu útra kel. Mindenki, aki úgy érzi, hogy hiányozni fog neki legalább egyikőjük, annak kötelező a megjelenés! Aki pedig nem jön el, annak azzal kell számolnia, hogy a welcome back partyra már meg sem lesz hívva... Remélem, mindenki érzi, mekkora a tét :)"

Balázs szerencsére hazajön bulizni egy jót (... és vizsgázni...) én meg még épp nem utazok el, úgyhogy január 15-én egy fergeteges party vár minden kedves barátunkra és ránk! Facebookon készült event is, ahol légyszi jelölgessetek buzgón, hogy tudtok-e jönni. A létszám függvényében vagy Andersenbe megyünk, vagy Annánál házibulizunk. Ha valaki véletlenül nem kapott meghívót, de hiányoznánk neki a következő fél évben, ne habozzon, csatlakozzon és bulizzunk együtt! (És légyszi szóljon, hogy jön, hogy tudjunk vele is számolni.)